Az élet, a sors, vagy a fenti istenek egész tömkelege, miközben klisésorozatokat halmoz fel körülöttünk, még nagyot is nevet a szerencsétlenségeinken. Mint amikor egy borzasztó filmet nézel a moziban, és legszívesebben a kivetítőnek dobnád a direkt elsózott pattogatott kukoricádat; de hiába küzdesz, nem lesz jobb a lezárása. Van, amikor a társadalmi tabuk miatt nem teheted azt, amit akarsz, és ez egy bizonyos szintig rendben is van, ez biztosítja a békét, a világ körforgását és fenntarthatóságát. Szabályok, melyeket be kell tartani, az esetleges káosz kitörése végett. De azt hiszem, túlságosan elragadtattam magam. Hiszen, ez a történet csak két emberről szól, akik a fent említett elvárások miatt még csak egymásra sem nézhetnének. Zackary Thresh Bayford egy nemesedő, harminchét éves férfi, aki ha soha többé nem dolgozna is képes lenne gondtalan életet biztosítania még a dédunokáinak is. Nem mintha különösebben érdekelné - adócsalások és sikkasztások hosszú folyamatát hagyta ma